2015. május 15. Szökés a tavaszba

Film a VouTube-on

 

• Baumgartner Bálint
• Forray Péter
• Balassa Benedek

Egyszer a Dénes bácsi elment a tanáriba. Elment, és mindenki elkezdett őrülten viselkedni. Peti és Zsolti sutyorogtak, én telefonbetyárkodtam, a lányok… pedig csapkodták magukat táncoltak.

• Van egy ötletem! – kiáltottam
• Szökjünk meg!
• Oké!!! – helyeseltek a többiek.

A lelopakodás már nem volt olyan könnyű. Nagyon féltünk, hogy rajtakapnak minket.
- Várjatok!- szóltam-
- Mi az?! – kérdezték a többiek-
-  Kell WC-zni! – mondtam kicsit felsülve.
Amikor kiértünk minden fa majd leroskadt a sok virágtól. A szilvafa mögött el is bújtunk. Nagyon jó illata volt, és csak úgy özönlöttek rajta a méhek. Következtek a sínek, jól összeszurkált minket a szeder. Nagyon fájt, de nagyon jó volt. A szántóföldön hullámzott a ki nem nyílt gabona, mint a fűtenger, melyet sodor a szél. Meg is pihentünk benne. Hi – hi – hi –hi hideg volt. A dombon kezdődött a futóverseny… nem nyertem. Elékeztünk a szalmabálákhoz. Mászkáltunk ugráltunk, szaladgáltunk. De a szívünk mégis csak hazahúzott minket. Bekukkantottunk, és iszkiri! Mindenki"olvasott". Jók voltatok? – kérdezte Dénes bá. ,,Igeeen” feleltük. (nem)

Ez a nap úgy kezdődött, mint a többi. Dolgoztunk, mint mindig, de egyszer csak a tanár bácsi azt mondta:

- Elnézést gyerekek, le kell mennem a tanáriba, egy perc és jövök, addig is legyetek jók!
S ahogy a tanár bácsi kiment az ajtón, mindenki elkezdett rosszalkodni.
Valaki kő, papír, ollózott, a másik beszélgetett, s a harmadik pedig telefonbetyárkodott.
Ezt a nagy hangzavart a Bálint egy nagy kiáltással zárta

:- Van egy ötletem! Mindenki odafutott hozzá

:- Mi az? Mi az?

- Az, az ötletem, hogy szökjünk meg a suliból!- suttogta Bálint

.- Jó! Jó!- kiabálta az egész osztály.

S már mindenki az ajtóban volt. Bálint vezetésével elindultunk le a lépcsőkön. Magamban pedig arra gondoltam, hogy mi van, ha nem sikerül? De mégis sikerült, és már kinn is voltunk a suliból. De még lopakodtunk, nehogy észrevegyen egy tanár.

Szépen lassan kimentünk a kapun, és akkor már éreztem, hogy a tavaszi szellő fújdogál, ahogy a fák a széllel küldenek egymáshoz levelet, és a méhek zümmögését a meggyfákon. Minél gyorsabban elfutottunk a mezőre, ott a nagy fűtengerben lefeküdtünk és pihentünk. A zöld fű simogatta az arcunkat, a hideg föld pedig lehűtött minket. Azután, hogy fölébredjünk, lefutottunk a domboldalról. Majd holtfáradtan elindultunk visszafelé, de még nem a suliba, hanem szalmabálákon ugrálni, csúszni rajtuk. Amikor én mentem föl, a szalma szúrta, vágta kezem. A nagy játék közben a legtöbb gyereknek (Bálint, Beni, Jázmin, én) az a gondolata támadt, hogy:- Mi van, ha a tanár bácsi észreveszi? Annak nem fogunk örülni! Ezért visszamentünk az iskolába.

Éppen, hogy beérkeztünk az osztályba, már be is jött a tanár bács,i és megkérdezte:- Jók voltatok? Mindenki azt kiáltotta: - Igen! Igen!- majd dolgoztunk tovább. Nekem nagyon tetszett, bár kicsit féltem attól, hogy lebukunk a tanár előtt.

Dolgoztunk, dolgoztunk, és jött a tanár bácsi. Mondta:

• Gyerekek mindjárt jövök, csak le kell mennem a tanáriba. Jók lesztek? - kérdezte.
• Jók leszünk. – hangzott a válasz. És rögtön elkezdtünk rosszalkodni.

 Zsolti és a Peti sutyorogtak. Én meg a Márió kő, papír, ollót játszottunk. Bálint telefonbetyárkodott. Angelika nyávogott, mint a macska. Krisztián meg a Viktor egymás hátát verték-ütötték. Már azt hittem, hogy szétverik egymást, amikor a Bálint fölkiáltott
- Van egy ötletem. 
És azzal mindenki odaszaladt köré.

• Mi lenne, ha megszöknénk? - kérdezte.

És azzal megkezdődött a szökés. Bálint ment legelöl. És mögötte mind mi. Valamennyien. Aztán mikkor kiértünk az iskola területéről, mindenki őrjöngve futott a Bálint után. Aztán mentünk, és láttuk, hogy a tavasz mennyi meg mennyi színt tölt magába. A cseresznye a meggy és a szilvafa hófehér virága. A barackfa babarózsaszín hajtásai. Ahogy a nap átvilágít a hársfa ágai közt, szinte elképesztő.
Mentünk, amíg el nem értünk egy nagy füves rétet. Ott versenyeztünk. És aztán elaludtunk. Aztán hopp és már mentünk is tovább. Peti, Zsolti, Bálint, Jázmin meg én megmutattuk a bunkit.  Megmutattuk nekik a többi helyet is. Aztán versenyt futottunk a szalmabálákig. Ott fölmásztunk a bálákra. És aztán egyszerre leugrottunk és aztán Viktort meg a Máriót megfürdettük a pitypangban. Aztán úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk, nehogy kapjunk egyest meg igazgatói intőt. És pont mikor elkezdtünk olvasni, akkor jött be a Dénes bácsi. És kérdezte:

• Jók voltatok?
• Igen. – mondtuk. Nagyon jól éreztem magam, remélem, hogy többször is meg fogunk szökni az iskolából.   

 

gallery 2 lightboxby VisualLightBox.com v6.0